Ausztrália számomra mindig is ott volt a bakancslistán, ráadásul elég előkelő helyen. Jó 20 évvel ezelőtt már meg volt tervezve egy négy hetes utunk a kedvesemmel, de mielőtt a jegyeket megvettük volna terhes lett. Így az út bizonytalan időre el lett napolva. Aztán miután kikerültünk Indiába (itt olvashatod miért), többször kacérkodtam a gondolattal (innen ugye közelebb van), de a gyerekek nem voltak lelkesek. Lányaim szerint Ausztráliában túl sok a mérges kígyó meg pók. Nem volt kedvük hozzá. (Többek között ezért is mentünk először a korábban szintén bakancslistás Új-Zélandra, ahol viszont semmilyen mérgező állat nincs - erről itt olvashatsz). Aztán annyit rágtam a fülüket, hogy ha nem is lelkesen, de beadták a derekukat és nem voltak annyira ellene. 
Így történhetett, hogy elkezdtem figyelni a Delhi - Ausztrália repjegyek árait és tavaly februárban le is csaptam egy szerintem rendkívül kedvező ajánlatra. A Delhi-Brisbane majd Melbourne-Delhi járat kevesebbe került, mint Delhiből Budapestre hazamenni (retúr). Így nyolc hónappal előre megvettem a jegyeket, ez saját rekord, soha ilyen korán nem vásároltam repjegyet. Igazából azért is volt jó, mert ezzel a kocka el volt vetve. Na meg bőven volt időm szállásokat foglalni, ami arra való tekintettel, hogy az abszolút teljes csúcsszezonban utaztunk, szerintem elengedhetetlen.
Én nem azok közé az utazók közé tartozom, akik alig tervezik meg előre az útjukat, útközben döntik el merre és hogyan mennek tovább. Abszolút nem. Én szeretem pontosan előre eltervezni melyik nap hol alszunk, mit csinálunk, mennyit autózunk. Tudom, biztos megvan annak a romantikája, hogy ha valaki ad hoc változtatja az itinert, de ez nem nekem való, főleg nem, hogy öten utazunk. Ennyi főre már azért nehezebb szállást találni, és az időnk úgyis mindig ki van centizve, szerintem óriási időpazarlás naponta 1-2 órát azzal tölteni, hogy az ember szállást keresgél (de még 30 percet is). Mindig minden utunkra úgy indulunk el, hogy mindenütt van szállásunk, tudjuk hol hány napot töltünk. Ennek persze megvan az a hátránya, hogy nehezebb átszervezni az utat, de a mai világban legtöbbször ez is megy, mert sok olyan szállás van, amelyet az utolsó pillanatban le lehet mondani. Sajnos ez Ausztráliában a főszezonban pont nem igaz - emiatt volt is olyan, ahol mégis aludtunk, pedig jobb lett volna máshol tölteni az éjszakát - de azért általában igen.
Röviden be is mutatnám magunkat. Két felnőtt és egy majdnem nagykorú gyermekkel vágtunk neki a nagy túrának. Két ikerlányunk – Csilla és Krisztina – 20 és fél évesek, Peti fiunk mindjárt 18. Mivel a lányok jelenleg Skóciában járnak egyetemre egy ilyen út arra is nagyszerű, hogy sok időt tudjunk együtt tölteni. Feleségemmel már huszonsok éve vagyunk boldog házasok. Kis családunk pedig már sok-sok-sok ezer kilométert utaztott együtt. A sok ázsiai utazáson kívül (itt, meg itt meg itt meg itt meg itt, meg itt, meg itt, meg itt, meg itt ezt is elolvashatod) Amerikában csináltunk egy 11.000km-es túrát, na meg a korábban említett Új-Zélandon. Mindegyiket nagyon élveztük, Ausztrália is nagyon jó útnak ígérkezett.
Utunkat Brisbane-ben kezdtük december 26-án (ehhez 25-én hajnalban kellet indulni Delhiből. Azaz kis túlzással megjött a Jézuska, kibontottuk az ajándékokat, majd irány a reptér), két nap akklimatizáció után kezdtünk neki a túrának, amely elvitt minket egészen a 12 apostolig. Ez a Googelmaps szerint a legrövidebb úton is 1892 km, de mi ennél természetesen jóval többet mentünk, összesen olyan 4200km-t. Pontosat nem tudok mondani, mert - ránk abszolút nem jellemző módon - teljesen elfelejtettük felírni a bérelt kocsi odométerének állását mikor átvettük. (Más dolgokban is teljesen amatőr módon jártunk el, pl nem állítottam át a fényképezőgép óráját, ezért minden képen rossz a timestamp). Brisbane-ből elmentünk egy nemzeti parkba, majd le a tengerhez, ahol három napig császkáltunk és pihentünk. Innen egy szuszra le Sydney-be, ott két nap, illetve két nap Blue Mountains nemzeti Park majd tovább az Ausztrál Alpokba (amelyek egyébként azon kívül, hogy szintén hegyek, semmiben nem hasonlítanak az osztrák Alpokra). Onnan Phillip Island, majd a Great Ocean Road és utunkat Melbourne kies városában fejeztük be.
Arra már amerikai utunkon rájöttünk, hogy amíg utazunk, nem lesz időnk és erőnk írni, ezt azóta meg sem próbáljuk. Így most, egy hónap távlatából kezdek neki dokumentálni, mi is történt velünk a bő 18 napban. Mivel alapvetően a természetet és nem az ember alkotta környezetet szeretjük, inkább erről olvashattok majd, de azért nem marad ki az ország három legnagyobb városa Brisbane, Sydney és Melbourne sem. Nem csak azért raktam ilyen sorrendbe ezeket, mert ilyen sorrendben láttuk, területüket tekintve is ez a sorrend. Lakosság szempontjából persze messze nem, Sydney és Melbourne 4,7 - 4,7 millió lakosával (előbbi felülről, utóbbi alulról súrolja) jóval nagyobb, mint Brisbane.
